Eddig azt hittem, könnyű lesz blogot írni. No, majd meglátjuk.
Semmilyen célom nincs, csupán megosztani a mindennapokban belém szoruló gondolataimat, és ha valaha, valaki elolvassa mindezt, kérem ő is tegye meg velem.
Rengeteg dolog történik velem nap, mint nap; sajnos az utóbbi időben a kevésbé jókból van több.
Úgy döntöttem, felrobbantom az életemet, sikerült. Csak most kicsit csodálkozok azon, hogy a kezem véres, a szagok körülöttem fojtóak, a jövőmet pedig nem látom.
Harcolok. Azért, hogy bebizonyítsam, egyedül is megy, sőt! Azért, hogy ne legyen a gyerekeimnek hiányuk. Azért, hogy nőnek érezzem magam, és ne egy elhasznált papírtörlőnek. Azért, hogy két kamasz lányból ember legyen majd. Botladozom, miközben ezeket próbálom megvalósítani. Hogy hogyan? Azt majd egyenként, apránként.
Most csak elkezdtem. Jó ez most így…
Kommentek